�T�DIK �NEK
�T�DIK �NEK |
|
|
Ilosvai
1
Elfek�dt m�r a nap t�l a n�das r�ten,
Nagy v�r�s pal�stj�t k�nn hagy� az �gen,
De az �j er�t vett, csakhamar beronta,
Az eget, a f�ldet bakacsinba vonta,
�s kiverte sz�pen kopors�szeg�vel:
F�nyes csillagoknak milljom-ezer�vel;
V�gre a sz�p holdat el�ker�tette
S ez�st koszor�nak fejt�l odatette.
2
Mikl�s pedig indult a szokatlan �tra,
Mag�t jobba-jobban a n�dasba f�rta:
De mintha k�t�llel vont�k volna h�tul,
Nem birt elszakadni az �desanyj�tul.
Vissza-visszan�zett: hej, pedig mi haszna?
Egy teremt�s sincs ott, akit megl�thatna,
M�gis visszan�zett, s�t meg is fordulva,
B�csut venni indult egy kis id� mulva.
3
S amint visszafel� m�ne, mendeg�le,
Egy hely�tt a zsomb�k csak les�pped v�le:
R�ti farkas f�szke volt �pen alatta,
Benne k�t kis k�lyke r�tt az isten-adta.
Megsajn�lta Mikl�s hogy re�jok h�gott,
S�mogatta a k�t �rva kis j�sz�got,
Mint a juh�sz-bojt�r, amikor kapatja,
A komondor k�lyk�t v�gig simogatja.
4
K�r volt s�mogatni; csak veszt�re tette;
Mert megz�rren a n�d hirtelen megette;
J� az anya-farkas sz�rny� ord�t�ssal,
Rohan a fi�nak, birkoznak egym�ssal.
Fel-fel�ll a farkas h�tuls� l�b�ra,
M�ri �les k�rm�t Toldi orc�j�ra,
Csattog a fej�r fog v�rszop� iny�ben,
S mintha szikr�t h�nyna, csillog a holdf�nyben.
5
Toldi pedig mag�t ser�ny�l forgatja,
�kl�nek csap�sit s�r�n osztogatja:
�mlik a v�r sz�j�n �s orr�n a vadnak,
Nagy meredt szemei sz�rnyen kidagadnak.
Nyelve a sz�j�ban meg nem tudna f�rni,
Csattog� fog�val azt is �sszev�rzi,
Mint veszett kuty�� csorog v�res ny�la;
Senki sem l�tott m�r d�h�sb vadat n�la.
6
Mikl�s a k�t�d�st unni kezdi v�gre,
L�b�t sem restelli h�ni seg�ts�gre,
S mint mid�n a bika dolgozik szarv�val,
F�lveti a farkast egy er�s rug�ssal.
Messze az avasba esik a vad�llat,
Nagy darab hely�tt let�rdeli a n�dat,
�s amint lehulla puffan� es�ssel,
Nagyot �t a f�ldre hangos nyekken�ssel.
7
De l�m, mintha �rd�g volna bel� b�jva,
Egyet hengeredik s talpra ugrik �jra,
Elord�tja mag�t keserves haraggal,
S m�gyen �j csat�ra k�sz�r�lt fogakkal.
K�rmeit Mikl�snak a v�ll�ba m�rtja,
Sz�j�t a fej�n�l k�t araszra t�tja
S h�tuls� l�b�val �gy szor�tja t�rd�t,
Puszt�tsa el Isten a kegyetlen f�rg�t!
8
Ez m�g csak mehetne, de most j� a nagyja:
Ord�t a h�mfarkas s h�tul megt�madja;
- Mit csin�lsz most Mikl�s? jaj, dehogy birsz v�lek!
Ezer lelked volna, m�gis meg�ln�nek. -
Semmi baj! az n�ki a tulajdons�ga,
Hogy, ha n� vesz�lye, n� a b�tors�ga:
Kiseg�ti mag�t, sohase f�lts�tek,
Nem v�lik bel�le farkasoknak �tek.
9
Mert amint a n�st�ny �lre ment s birokra,
Megszor�tja tork�t Toldi k�t marokra;
Csak kifordult k�rme a fi� nyak�b�l,
Kifogy minden er� a horgas-in�b�l.
Szeme is kid�lled, v�res k�nnyel telve,
Mint egy nagy csoroszlya, l�g ki z�ldes nyelve:
Nem kiment bel�le, bennszorult a p�ra,
Ahogy elt�totta, �gy maradt az �lla.
10
Akkor fogja Toldi, j�t kanyar�t v�le,
�s a kanhoz v�gja, mely rohan fel�je;
F�lkel az d�h�sen, s hogy megint lecsapja,
P�rj�t fekhely�b�l m�rgesen harapja.
�s pedig vil�gos, hogy megint f�lkelne,
Ha Mikl�s el�re n�ki nem felelne:
De �gy elpaskolja most a n�st�ny�vel,
Hogy vil�g v�g�ig sem t�mad t�bb� fel.
11
Toldi a vadakt�l �gy megmenek�lv�n,
Megpihent kev�ss� egy zsomb�kra �lv�n;
A farkas-fiakban sem volt m�r lehellet,
Eltaposva ny�ltak Toldi l�ba mellett.
T�volabb fek�tt az anyjok, meg a p�rja;
Tiszt�n s�t�tt r�jok a hold karik�ja,
Hidegen tekintett a r�t fenek�be,
Mint egy arany tepsi, sz�tmeredt a k�pe.
12
Mikl�s az elm�j�t mindenk�pen h�nyta,
Nem mondhatn�m pedig, hogy a farkast sz�nta,
Hanem gondolkozott az � farkas�r�l,
�t elnyelni v�gy� rossz sziv� b�tyj�r�l.
De h�t m�rt akarja b�tyja �t megenni,
M�rt akar h�h�ra, nem testv�re lenni?
Vagy mikor j�rt Mikl�s n�ki �rtalm�ra?
M�rt feni agyar�t j� atyjafi�ra?
13
Mert hiszen, ha p�ld�t farkasokr�l v�szen:
Ott is a rosszabbik az � b�tyja l�szen:
F�szkit oltalmazza a mez�nek vadja,
Ki nem ingerelte, azt meg nem t�madja.
Vagy ha n�ha gyomra k�szti �ld�kl�sre,
Nem b�nt senkit azt�n ha csillapul �he;
Akkor is barmoknak tizedelve ny�j�t,
Megkim�li mind�g a maga fajt�j�t.
14
De az � testv�re - de az � testv�re,
Ki mondja meg neki: m�rt t�r �let�re?
Nem csillapul m�sk�p, csak v�r�vel, szomja?
Vagy ha birtok�b�l j� �ccs�t kinyomja?
H�tha annak, aki szomjuhozza v�rit,
Mint a farkasoknak most, megadn� b�rit?
Vagy tal�n emberben tart�sabb a p�ra,
�s az�rt nincs Gy�rgynek v�gs� �jszak�ja?
15
...�llj meg, �llj meg, Toldi! gyilkos a sz�nd�kod,
Jaj ne vess bossz�dnak v�res martal�kot.
Tudd meg: a legyilkolt atyafinak v�re
Bosszu�rt ki�lt fel az egek eg�re.
Tudd meg: ha meg�ln�d tennen testv�redet,
Akkor meggyilkoln�d �r�k �letedet;
Ne f�lj, fenn az Isten; � majd igazat l�t,
B�zd r� a b�ntet� bosszu�ll�s dolg�t.
16
- Most, mintha valami �tlen�k esz�be,
Hirtelen fel�llott s a vadakhoz l�pe,
Gyorsan f�lvetette �ket a v�ll�ra,
�gy indult vesz�lyes �jjeli �tj�ra.
Ment nagy sebbel-lobbal a n�d erdej�ben,
Nagy hossz� sik�tort f�rt azon ment�ben.
H�tul a k�t farkas cs�ng�tt a sark�ig,
Vissza sem tekintett az anyja h�z�ig.
*
HATODIK �NEK |
|
|
Ilosvai
1
Sz�pen s�t le a hold Nagyfalu torny�ra,
Gyepsz�len fej�rlik Toldi L�rinc h�za;
H�ta megett annak nagy gy�m�lcskert z�ldel,
Mely f�l�rne holmi alf�ldi erd�vel.
Kertre ny�lik a h�z egyik ajt�csk�ja;
Ott van Toldin�nak a h�l�szob�ja;
Rozmarin bokor van gy�szos ablak�ban:
A k�r�l lesk�dik a fi� mag�ban.
2
Farkasait Mikl�s, amint oda �re,
Letev� a kertnek harmatos gyep�re.
� meg, mintha lopni j�ne, l�bujjhegyen,
�desanyja z�ros ajtaj�hoz megyen,
Sok� hallgat�zik, minden�tt hi�ban;
Mert csak egy sz� perceg a szem�ld�kf�ban;
Z�rgetne is, nem is; b�tors�ga nincsen,
Csak �gy t�tov�zik keze a kilincsen.
3
Ejnye, h�t hol j�rhat most ez a f�lsz benne?[1]
M�skor a s�rk�nnyal is birokra menne;
�desanyj�t f�lti igen-igen nagyon,
Nehogy a z�rejre sz�rnyen felriadjon.
Az is megeshetn�k, hogyha �gy f�lvern�,
Ablak�t, ajt�j�t megnyitni se mern�,
Hanem zajt csin�lna hangos sikolt�ssal,
S t�n nem is tudn�nak sz�lni majd egym�ssal.
4
Az�rt a k�t farkast f�lveszi v�ll�ra:
Elker�l a h�znak m�sik oldal�ra:
Minden �l� �llat elpihent ott, kinn, benn:
M�g csak a kuty�k is alusznak egy sz�nben.
Nyitva �ll az ajt�: l�tszik a Gy�rgy �gya:
Hosszu fej�r kend�t ter�t a hold r�ja;
Alatta pediglen a h�z eresz�nek
�r�ll� leg�nyi sorban hever�sznek.
5
Minden alszik. Mikl�s sem t�tov�z sokat,
K�sz�bre fekteti le a farkasokat,
Azt�n a l�ndzs�kat a kez�be kapja,
Melyek a fal mell� voltak t�mogatva;
�r�ll�k ruh�it f�ldre szegzi v�lek,
Hogy ne kelhessenek, majd mikor keln�nek,
S bemegy a szob�ba. Jaj! most Toldi Gy�rgy�t
Ha m�g el nem vitte, elviszi az �rd�g.
6
Ott lesi Mikl�s a sz�nyogh�l� mellett,
Gy�rgyb�l mik�p hortyog ki s be a lehellet;
Egy marokszor�t�s - s ha sz�z lelke volna,
M�gis elhallgatna, t�bbet nem horkolna.
De Mikl�s elkezdi: "No meg�lhetn�lek,
Meg�rdemeln�d, ha r�vinne a l�lek,
Hanem most egyszer nem leszek �rt�sodra,
Csak hogy itt is voltam, azt adom tudtodra."
7
Azzal a k�t farkast az �l�be vette,
Az �reg nyoszolya sz�lire fektette,
�gy besz�lve n�kik: "tente, tente sz�pen:
A testv�rb�ty�tok fekszik itten �pen."
Maga pedig ment a beny�l� szob�ba,
Melyben asztaln�l �lt anyja gy�szruh�ba:
Asztalon k�t �kl�t egym�sra fektette,
B�b�natos fej�t arra eresztette.
8
Hasztalan lesk�d�tt ott az �des �lom,
Nem birt �ltalt�rni a szomorus�gon,
�s utolj�ra is csal�ssal ejt� meg,
K�nt�s�t elk�rte a hideglel�snek;
�gy fur� mag�t be tark�j�ba h�tul,
Futkosott sark�ig s vissza a sark�tul,
�sszezsibbasztotta, megr�szeg�tette:
Ennyibe ker�lt, m�g elszender�thette.
9
M�g �gy sem sok�ig tartott szunnyad�sa:
Elrebbent� Mikl�s csendes kopog�sa;
Felriadt az asszony, mihelyt meghallotta,
De Mikl�s el�re �gy b�tor�totta:
"�des any�masszony, ne f�ljen
kegyelmed:
Nem hozok a h�zra semmi veszedelmet,
J�llehet, hogy �jjel j�rok, mint a l�lek,
De ha nappal j�n�k, tudja, meg�ln�nek."
10
Nem is f�lt az �zvegy, amint ezt hallotta,
Karj�val a fi�t �ltalszor�totta,
Egy fill�r kis darab, de annyi hely sincsen,
Hov� az orc�j�n cs�kvet�st ne hintsen.
"Jaj, h�t l�tlak ism�t! be sose
gondoltam,
Majd k�ts�gbeestem, �rted majd megholtam,
De Istenem minek besz�lek oly nagyon:
B�ty�durad itt a m�sik h�zban vagyon."
11
Ennyit mondott anyja; t�bbet nem is sz�lna,
Ha mindj�rt a sz�les Hortob�gyon volna,
Ott is �gy �leln�, sz�ve elfog�dn�k,
Sz�ja hosszu n�ma cs�kra kulcsol�dn�k.
�rzi Mikl�s, hogy mint reszket az �l�ben,
T�n lerogyna, ha � nem tartan� sz�pen;
Pedig � is sz�rnyen meg vala indulva,
Nem is felelt mindj�rt, csak j� id� mulva.
12
Tartani akarta mag�t, de hi�ba!
Mintha t�t sz�rn�nak orra cimp�j�ba,
Vagy mintha alatta reszeln�nek torm�t,
Teker� nyilall�st �rze olyanform�t.
Meg�radva hulla k�nnye k�t szem�nek
Az �br�zatj�ra kedves sz�l�j�nek,
S mint mikor k�t hegyr�l �sszefut a patak,
A k�tf�le k�nnyek egybeszakadtanak.
13
V�gre sziv�t Mikl�s megkem�ny�tette,
Szem�t anyja �szes haj�hoz �rtette,
�sszeszedte mag�t s f�legyenesedv�n,
Valahogy er�t vett r�nival� kedv�n.
�s sz�lott anyj�hoz k�vetkez� sz�kkal:
"Hagyjon fel kegyelmed kicsiny�g a cs�kkal;
Szakm�ny m�dra van r�m m�rve minden �ra:
J�ttem kegyelmedhez b�csuvev� sz�ra.
14
"Nem rem�lem, hogy itt marad�som legyen
Gy�rgy mi�, kit Isten ak�rhov� tegyen;
V�gre m�g gyilkosa lenn�k, att�l f�lek...
Nem! az sosem leszek - arr�l nem besz�lek, -
Hanem annyit mondok: ne busuljon kelmed;
Vesse ki sziv�b�l azt a nagy f�lelmet:
Nem az�rt megyek el, hogy vissza ne j�jek;
Hiszem a teremt�t, m�g addig nem �l meg.
15
"Nagy er�t �rezek mind a k�t karomban,
Nem vesztegetem azt sz�r�n �s malomban;
�desap�mnak is hall�m vit�zs�g�t:
H�t csak �n gyal�zn�m meg a nemzets�g�t?
Felmegyek Bud�ra bajnok katon�nak,
Mutatok valamit ottan a kir�lynak,
Olyat, ami nem lesz b�ty�m sz�gyen�re,
S�t ir�gys�g miatt megszakad a l�pe.
16
"Az�rt sz�pen k�rem, �des any�masszony,
Sohase agg�dj�k, sohase sirasson;
Aki meg se halt m�g, minek azt siratni,
Mikor a halott sem fog halott maradni...?"
T�bbet is besz�lne m�g a sz�l�j�nek,
Ha az ebek alant nem �v�lten�nek,
De mihelyt ezt hall�, mindj�rt �szrevette,
Hogy im�nt egy dolg�t balgatagul tette.
17
A kuty�k haragj�t nem egy�b okozta,
Hanem hogy a farkast az udvarba hozta;
M�rmost felugatj�k ezek a csel�det;
Az�rt csak r�vidre fogta a besz�det:
"Nincs id�m tov�bbra hogy maradjak
itten,
Kegyelmedet pedig �ldja meg az Isten;
�ldja meg az Isten ezen a vil�gon:
M�g a m�sikon is, szivemb�l kiv�nom."
18
"�ldjon meg, �ldjon meg!"...anyja eddig mondta,
Hogy ki �ldjon? vagy kit? azt csak �gy gondolta;
Tudta, hogy az, aki a szivet vizsg�lja,
Minden k�v�ns�g�t benne megtal�lja.
H�t mikor mell�r�l elszakadt a gyermek!
K�nj�t elbesz�lni nyelve nincs embernek:
Lelke volt tal�n a l�nc k�z�tt�k, aki
Nem kikapcsol�dott: t�vest�l szakadt ki.
19
A kuty�k azonban ny�ttak �s sz�k�ltek,
Cs�nya �v�lt�ssel az ajt�ig j�ttek,
Felt�p�szkodtak a szolg�k �ggyel-bajjal,
Gy�rgy�t is f�lvert�k a fertelmes zajjal.
"Ki j�rt itt? mi j�rt itt?" �gy
�b�gat�nak,
Hogy a k�t farkasra re� akad�nak.
"Ez a Mikl�s dolga! ezt m�s nem tehette!
Ut�na! ut�na! ilyen szedtevette!"
20
S mint mikor egy f�szek l�dar�zs fell�zad,
Olyb� k�pzelhetni most az eg�sz h�zat:
Bukdosnak egym�sban a sz�les torn�con,
Futkosnak szanasz�t gyalog vagy l�h�ton.
Merre? vagy hov� fut? azt egyik sem tudja,
A bolondok �t�t jobbra-balra futja;
V�gre Gy�rgy �r �ket �sszeszidva r�tul,
Megy el�l s a t�bbi mind ut�na z�dul.
21
Hallja-� az �zvegy e vad�szi l�rm�t,
K�rt�l�st, kurjant�st, kop�k csahol�s�t?
Hallja, mint ki�ltj�k: el�be! el�be!
S tudja ki el�be? hogy Mikl�s el�be?
Nem! ezt � nem hallja. Elt�nt�n fi�nak
Gy�nge l�binai megt�ntorod�nak,
Lehanyatlott sz�pen a megvetett �gyra:
Isten tudja, meddig tart az �jul�sa.
*
[1] »F�lsz«: n�pies, »f�lelem« helyett. A. J.
HETEDIK �NEK |
|
|
Ilosvai
1
Kinek az �g alatt m�r senkije sincsen,
Ne f�ljen: felfogja �gy�t a j� Isten.
Toldi Mikl�s�t is l�m mik�nt felfogta:
A holdat egy vastag felh�be burkolta;
Lett olyan s�t�ts�g, hogy semmi sem
l�tszott,
Zengett az �g sz�rnyen, csattogott, vill�mlott:
Az Isten haragja meg�t�tt egy hajd�t,
V�ge lett azonnal, m�g csak el sem jajd�lt.
2
Nem vette tr�f�ra Toldi Gy�rgy a dolgot,
Hogy az istennyila feje k�r�l forgott,
Elsz�ledt kuty�it visszak�rt�ltette,
K�sza n�pe is mind �sszegy�lt megette:
De bizony k�zel volt akkor m�r a reggel,
Hogy haza verg�d�tt az �zott sereggel,
S az volt a legnagyobb bosszus�ga neki,
Hogy, amit elgondolt, m�g sem vihette ki.
3
Mikl�s messze tette mag�t azon �jjel,
Szembesz�llt es�vel, vill�mmal �s sz�llel,
�s mid�n a hajnal a hom�lyt elverte,
Mag�t egy sivatag pusztas�gban lelte.
Ki volt �tit�rsa a kietlen puszt�n?
A nap ment ut�na a k�k �gen �szv�n:
El�rte, elhagyta; otthagyta mag�ban,
A bar�ts�gtalan nedves �jszak�ban.
4
H�romszor hagy� el. Negyedik nap, d�lben,
Nagy hegyek lebegtek d�lib�b viz�ben:
B�mult Mikl�s, mert � olyat sosem l�tott,
A hegyet b�multa, nem a d�lib�bot.
Sietett, sietett, �mb�r vala f�radt;
Estenden megl�tta a budai v�rat;
S m�g nem ment le a nap, mid�n oda�re
H�res nevezetes R�kos mezej�re.
5
R�kosnak mez�je t�szomsz�dos Pesttel,
Pest alatt �rt �ssze utasunk az esttel.
Tal�lkoztak pedig egy temet� mellett,
Temet�ben �j s�r dombja s�t�tellett.
De mif�le s�rnak s�t�tlik ott dombja,
Arra Mikl�snak most van is nincs is gondja:
Hosszu gy�szruh�ban - mindenhat� Isten! -
�desanyja b�kol egy p�r �j kereszten.
6
Pedig nem anyja volt, csak szakasztott m�sa,
K�vet megl�gy�tna keserves sir�sa;
H�t Mikl�s ugyan hogy ne sz�nn� meg nagyon,
Holott neki k�n�l l�gyabb sz�ve vagyon?
Meg is esett sz�ve, oda is ment hozz�,
Hogy ki�rt? mi�rt s�r? t�le tudakoz�,
�s a gy�szos �zvegy (mert �zvegy volt nyilv�n)
�gy felelt szav�ra keservesen s�rv�n:
7
"Jaj, fiam! ne k�rdezd az �n esetemet:
Ma temettem el k�t vit�z gyermekemet:
Duna sziget�ben gyilkol� meg egy cseh,
Isten a pokolt�l soha meg ne mentse."
T�bbet nem sz�lhatott, ezt is csak t�rdelve:
Nagy zokog�s miatt el�llott a nyelve;
Let�rdelt a s�rnak fekete dombj�ra,
S ny�g�tt, leborulv�n a k�t keresztf�ra.
8
Sok�ig tartott �gy. Mikl�s pedig v�rta,
Hadd sz�nj�k az asszony keserves sir�sa;
Sz�nt is egyszer azt�n, legal�bb �gy l�tszott:
Nem r� oly er�sen, egy kicsit juh�zott.
Akkor monda n�ki: "Hallom, amint hallom,
Az asszony baj�t, de nem �rtem, megvallom;
K�t fi�t meg�lt�k, ki �l� meg �s m�rt?
Ha meg�lt�k: nincs, ki v�rt kiv�njon v�r�rt?"
9
F�legyenesed�k e szavakat hallv�n,
S er�t vett az asszony kegyetlen f�jdalm�n;
Sov�ny is, halv�ny is volt az �br�zatja,
Csak a k�t nagy szeme s�t�tellett rajta.
"V�rt a v�r�rt, mondod? O jaj! senki
sincsen,
Az �n keservembe ki bel� tekintsen;
Puszta a szivem, mint kop�r �szi tarl�,
Amelyr�l leszedte a kal�szt a sarl�."
10
Toldi pedig monda: "Ne s�rjon kegyelmed,
Csak nem t�mad m�r fel a k�t vit�z gyermek:
De ne legyen nekem az Isten Istenem,
Ha bossz�t nem �llok �rett�k a csehen.
Hanem k�rem sz�pen (s l�tja, nem hi�ban),
Mondja el a dolgot isten-igaz�ban;
�zvegy �desany�m van nekem is otthon,
Tudom �n sajn�lni a j� �zvegyasszonyt."
11
Ekkor a b�s asszony nekib�torodva,
Hogy' esett, mint esett, mind elpanaszolta:
Duna sziget�ben �klel�dzik egy cseh,
S sz�rny�k�ppen szolg�l neki a szerencse;
K�rkedik nagy fennen, mag�t h�nyja veti,
A magyar nemzetet cs�fra emlegeti:
Sok bajnok kiment m�r �letre, hal�lra,
�zvegyet, �rv�t �s jajsz�t hagyni h�tra.
12
Tegnap �llt ki az � k�t levente fia;
Nem volt f�lorsz�gban olyan p�r dalia,
Nem volt a vil�gon olyan j� k�t gyermek:
�s most egym�s mellett egy s�rban hevernek!
Elr�m�lt a vil�g; nem is akadt m�r ma,
Aki a kegyetlen csehvel szembe sz�llna;
Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,
Istent k�romol� g�g�s besz�dekkel.
13
�gy meg�rtve Mikl�s a bajnak mivolt�t,
Tov�bb az asszonnyal nem k�zl�tte dolg�t,
Hanem k�sz�nt s indult Pestnek v�ros�ba,
Menet nagy dolgokat forgatv�n mag�ba'.
Utc�r�l utc�ra ment nagy sebbel-lobbal,
Mintha ott a j�r�st � tudn� legjobban,
Pedig csak �d�ng�tt el�re meg h�tra:
Kebel�n kenyere, h�t�n volt a h�za.
*
NYOLCADIK �NEK |
|
|
Ilosvai
1
Toldi Gy�rgy pediglen kigondolta b�lcsen,
(Hogy egyik szavamat m�sikba ne �ltsem)
Kigondolta, mondom, kif�zte mag�ban:
Mik�p legyen �rr� �ccse vagyon�ban.
H�t el�bb mint Mikl�s, � is Bud�n termett,
Hogy Lajos kir�lyn�l meg�ssa a vermet.
Fel is ment, mihelyest lesz�llott a l�rul,
S ilyen aj�nl�st tett a szeg�ny fi�rul.
2
"Fels�ges kir�lyom! keser� az n�kem,
Amit jelenteni gy�sz k�teless�gem;
Keser�, mert v�zz� csak nem v�lik a v�r,
Csak testv�r marad az, aki egyszer testv�r."
Itt elhagyta, s mintha er�sen zokogna,
Szem�t egy kend�vel ugyancsak nyomkodta;
Veres lett a szeme a nagy d�rzs�l�sre,
De k�nnyet a kir�ly nem vett benne �szre.
3
A kir�ly azonban ilyenk�pen sz�la:
"Nem is hallottam m�g, hogy testv�red volna,
Udvaromba mi�rt soha nem vezetted,
Be sem is mutattad, meg sem ismertetted?"
Gy�rgy pedig felele: "Oh, uram kir�lyom!
Nekem az kiv�ltk�p sz�gyenem �s gy�szom,
De, -" (s nagyot sohajtott erre az egy d�-re),
"�rdemetlen volna kir�lyom kegy�re.
4
"Mikl�s a tizedik esztend�ben j�rv�n,
Kim�lt szeg�ny ap�nk s � elmaradt �rv�n,
Apja helyett apja �n akartam lenni,
S bel�le, mint illik, j� vit�zt nevelni:
De korhely, buta l�n: j�ra semmi kedve,
Hon maradt, bety�rnak, p�rnak nevekedve;
Pedig er� benne volna m�dn�lk�li:
De mi haszna? lebzsel �s a bajt ker�li."
5
Felelt a j� kir�ly: "Ejnye bizony nagy k�r,
M�gis rosszul tetted, hogy r�la hallgatt�l,
Azt mond�d: igen nagy er� lakik benne:
Csod�ln�m, ha harcra kedve m�gsem lenne.
De ami elhaladt, nem mult el v�gk�pen,
Hozd fel �t, hadd l�ssam, hozd fel, k�rlek sz�pen,
Megtanul, majd megl�sd, az �n iskol�mban;
Ha nem, �gy is elmegy egy k�zember-sz�mban."
6
"K�sz�n�m, k�sz�n�m fels�ged kegyelm�t,
M�ltatlan �cs�mr�l ily j� hiedelm�t,
De jaj! minden k�s�: �cs�m el van veszve,
Sz�ntsz�nd�kkal val� gyilkoss�gba esve!
Jaj! hogy ily panaszra kell nyitnom a sz�mat,
Meg�l� n�melynap szeret� szolg�mat..."
Monda Gy�rgy �s ny�gve egy k�szentre borult;
A kir�ly r�n�zett s k�pe elkomorult.
7
Hogy mi�rt borult el a kir�ly orc�ja,
Azt nem mondta Gy�rgynek, ez sem tudok�lta;
Hallgattak sok�ig; v�gre a fels�ges
Kir�ly �gy t�r� meg a nagy csendess�get:
"M�gis van egy m�don kegyelem sz�m�ra,
Hozasd fel a fi�t miel�bb Bud�ra:
Egy er�s cseh v� bajt Duna sziget�ben,
Sok der�k vit�zem mult ki m�r kez�ben.
8
"Hadd j�j�n fel �cs�d �s �lljon ki azzal:
Vagy er�t vesz rajta, vagy keze miatt hal,
Ha gy�z, �gy der�k fi, m�lt� kegyelemre;
Ha nem, �gy v�tke�rt meg leszen b�ntetve."
Ezt mond� a kir�ly; de nem �r�lt rajta
A j� sz�v� b�tya, s�t ekk�p sohajta:
"Jaj! m�rthogy �cs�mnek m�r ez is k�s�n j�n:
Elment, bujdos�v� lett az eg�sz f�ld�n.
9
"Hov�, hov� nem lett? elosont a h�zt�l,
El sem b�csuzott, csak a kapuf�lf�t�l,
H�re, hamva elt�nt, elveszett az �tja;
�l-e, hal-e m�r most? a j� Isten tudja.'
�gy sop�nkodott Gy�rgy �lnoks�ggal telve,
Hej pedig hamis volt n�ki teste-lelke,
A foga fej�rit mindj�rt kimutatta,
Besz�d�nek sorj�t em�gy ford�totta:
10
"Neki m�r vil�g �s t�rv�ny szerint v�ge,
J�l tudom, r�m n�zne f�ldi �r�ks�ge:
El is foglalhatn�m, elvehetn�m joggal,
Hogyha �gy akarn�k b�nni a dologgal.
De azt mondan� majd egyik avagy m�sik,
Toldi Gy�rgy az �ccse birtok�ra v�gyik.
L�m ni! azt a h�zt�l vil�gra zavarta,
Azt�n fogta, minden f�ld�t elfoglalta.
11
"Pedig Isten mentsen, hogy �gy elfoglaljam,
S a vil�g bosszant� r�galmait halljam!
Azt�n meg ki �ll j�t, hogy re�m nem t�rne,
S elvett birtok��rt �cs�m meg nem �lne.
Ezt �n nem akarom �s nem is tan�csos,
Hanem im let�szem sz�ked zs�moly�hoz:
Hogy ki legm�lt�bb r�, fels�ged tudhatja,
Kir�lyi adom�ny-k�pen annak adja."
12
Elmond� Toldi Gy�rgy �s hajlonga m�lyen;
A kir�ly kil�tta, mi sz�nd�ka l�gyen;
Kital�lta sz�pen a f� gondolatot,
Melyet Toldi Gy�rgy �r sz�pen elhallgatott:
Kir�lyi levelet ohajtott fel�le,
Hogy �ccs�t k�nnyebben kitudja bel�le,
Ha net�n kegyelmet nyerne id� mulva,
�s az �r�ks�ge ut�n felindulna.
13
Hidegen mosolygott a fels�ges kir�ly,
S �gy fog� meg Gy�rgy�t saj�t szavain�l:
"�cs�d �r�ks�g�t, j�l van, elfogadom,
S r� te vagy legm�lt�bb, teh�t n�ked adom:
Olyan felt�tellel adom pedig n�ked,
Hogyha holnap a cseh bajnokot kiv�gzed.
V�r fok�ra t�z�d a lev�gott fejet:
�gy nyered kir�lyi f�gg� pecs�temet."
14
Toldi Gy�rgy veresebb l�n a f�z�tt r�kn�l,
Hom�lyosan l�tott a sz�p napvil�gn�l,
A faragott k�pek t�ncoltak k�r�le,
Csak kicsibe mult el, hogy el nem sz�d�le;
Azt�n egy hidegs�g v�gig futott rajta,
F�zott, m�gis izzadt; els�padt az arca,
Els�padt, hogy annyi v�r se maradt benne,
Mennyi egy sz�nyognak egyszer el�g lenne.
15
Megsz�lamlott azt�n v�gre valah�ra,
S �gy felelt szomor�n a kir�ly szav�ra:
"Mondom: nekem nem kell az �cs�m vagyonja,
�n lemondtam r�la, lelkemet ne nyomja."
�gy sz�lott s k�sz�nt a fels�ges
kir�lynak,
Hazament s neki�llt otthon a haj�nak,
Nekiesett t�pni, homlok�t �kl�zni:
Csak lest�k a szolg�k: kell-e m�r k�t�zni.
*
KILENCEDIK �NEK |
|
|
Ilosvai
1
Pest v�ros utc�in f�nyes holdvil�g van,
Sok k�m�ny fej�rlik fenn a holdvil�gban;
Barna zsindelytet�k huny�szkodnak al�bb,
Megbor�tva mintegy a h�z eg�sz fal�t.
Azt hinn� az ember: a padl�son laknak,
Az�rt csin�lt�k azt sokkal magasabbnak;
Most a h�zfalakat rakj�k emeletre,
Akkor a tet� volt k�tszer �jra kezdve.
2
Sok bolyong�s ut�n v�gre kif�radva,
Letelep�lt Mikl�s az utc�n egy padra;
�ri n�p j�tt-ment ott; asszony, l�ny �s f�rfi,
Mikl�s n�zte �ket, el is unta n�zni.
Al�f�ggesztette fej�t nagy b�natban,
Mert egy p�nze is nincs �res tarsoly�ban,'
Pedig n�gy nap �ta csak gomb�t mit evett,
Melyet v�ndorolva �tf�len szedhetett.
3
Hirtelen nagy l�rma, nagy sikolt�s t�mad:
T�z van-� vagy �rv�z, vagy v�j�k a v�rat?
Nincsen t�z sem �rv�z, nem is j� ellens�g,
Hanem van egy m�sik r�m�t� jelens�g:
Egy nagy szilaj bika fut a keskeny utc�n,
Valahogyan v�g�hidrul szabadulv�n;
B�mb�l �s sikangat, �s a v�rt szagolja,
Mely f�l�b�l �mlik s sz�gy�t v�gig folyja.
4
M�sz�ros leg�nyek merre l�ttak, sz�jjel
Iramodtak egy-egy hurkol� k�t�llel,
�s m�g magok biztos helyre nem jut�nak,
Addig r� sem �rtek sz�lni a kuty�nak.
Volt pedig a h�dn�l hat er�s szelindek,
Ut�na usz�t�k a bik�nak mindet,
A kuty�k szaladtak, nem is voltak restek,
A bika f�l�nek �s marj�nak estek.
5
Mihelyt egyik kutya a f�l�t megv�rz�
S f�l�ben a bika a f�jdalmat �rz�,
Elb�d�le sz�rnyen �s ler�zta �ket,
Elsz�r� f�l�r�l a f�l�nf�gg�ket.
Hullottak az ebek, hogy jobban sem kellett,
Nagyokat p�ffentek a h�zfalak mellett,
Egy-egy darab f�l, h�s ha maradt sz�jokban,
Agyarkodva r�gt�k k�nos haragjokban.
6
A v�g�leg�nyek csak ki�lt�k: "fogd, fogd!"
De a veszett �llat karik�ra forgott,
S amely kutya egyszer hozz� k�zel�tett,
Annak � szarv�val rep�lni seg�tett.
Egyiket bedobta a szomsz�d udvarra,
M�siknak a b�lit ontotta ki szarva,
A v�g�k pedig, hisz' mit tehettek m�sat?
Biztat�k kem�nyen a - d�gl�tt kuty�kat.
7
A bika azonban, mint a z�g� sz�lv�sz,
Nem n�zte az �tnak sem hossz�t, sem sz�l�t:
Annak tartott, akit el�l-utol tal�lt,
Fut� minden ember a bizonyos hal�lt.
Sikolt a feh�r n�p, esve m�r k�ts�gbe;
F�rfiak ki�ltj�k: el�be, el�be!
De egy sincsen, aki el�be fordulna,
Hanem m�g a f�ru-lyukba is beb�na.
8
Toldi nem futott el, csak fel�llott sz�pen,
S a bik�t bev�rta az utcak�z�pen.
"Mit akarsz te fick�! t�n bolond vagy? nem l�dd
A d�h�s bik�t, hogy j�n egyenesen r�d?"
L�tta Mikl�s bizony, hogyne l�tta volna?
"Csak ki�ltozzatok" - mag�ban gondolta,
S elbocs�t� a sz�t a k�t f�le mellett,
Minthogy l�tni m�rmost a bik�hoz kellett.
9
Mert alighogy Mikl�st a bika megl�tta,
R�mit�t sikkantott �s a port kap�lta,
Azut�n �gy sz�rta a f�ldet szarv�val,
Mintha sz�r�n pelyv�t forgatna vill�val.
Egyszersmind er�sen nekirugaszkodva
Szarv�t �klel�re nagy-le bocs�totta.
"Odavan! v�ge van! jaj, jaj!" sikolt�nak
Minden ablak�b�l a pesti utc�nak.
10
Dehogy van! l�b�val el�be toppantott,
R�mit� szav�val er�sen kurjantott:
E fog�ssal visszah�kkent� a marh�t,
S azon pillanatban megragadta szarv�t,
V�g�sz�kre von� k�t szarv�n�l fogva,
A m�sz�rosokat el�ki�ltotta,
Nagy-sok�ra el is j�ttek azok ozt�n,
Er�s k�teleket �s p�nyv�kat hozv�n.
11
Megk�t�k a bik�t vastag gerend�hoz,
Szarv�t leny�g�zt�k az els� l�b�hoz;
A n�p sz�jjeloszlott; a v�g� leg�nyek
Egy kis h�zik�ba fek�nni men�nek.
Mikl�s meg le�lt a v�g�hid sz�l�re,
Ott akarv�n tany�t fogni azon �jre;
Fej�nek p�rn�ja a sz�n �gasa volt,
Leped�t sug�rb�l ter�tett r� a hold.
12
De a m�sz�rosok nem enged�k neki,
Hogy a v�g�sz�nben mag�t pihenje ki,
Egy j� darab m�jat kil�ktek el�be,
S menjen onnan, mond�k, "anyja keserv�be."
"Ez h�t a jutalma sz�z meg sz�z
�letnek,
Hogy a megment�nek alamizsn�t vetnek -"
Gondol� s a m�jat ott a f�ld�n hagyta,
J�tt egy �hes kutya, annak odaadta.
13
Azt�n ment az utc�n. Sok hely�tt susogta
Valaki: "ez volt az, aki szarvon fogta;"
Sok helyen l�tott m�g egy-k�t emberk�pet,
Ablakb�l, kapub�l amint visszal�pett.
Azt�n becsap�dott az ablak t�bl�ja,
Hallott a kapukon kulcsnak csikorg�sa,
Azt�n csendess�g l�n, hideg, embertelen;
"H�t nekem" mond Toldi "hol lesz m�r t�zhelyem?
"
14
H�nyf�le dolgok nem jutottak esz�be!
El�tte lebegett �desanyja k�pe,
Mint mikor hozz� ment b�csuv�tel v�gett,
S nyak�n csimpalyogva ajk�n cs�kja �gett.
Akkor is oly csendes m�la �jszaka volt,
Akkor is oly tiszt�n csillogott le a hold,
Akkor is ki volt � minden�nnen z�rva,
Nyughelyet nem adott senki �jszak�ra.
15
Majd az �desanyja k�p�t odahagyva,
Az �zvegyasszonyra rep�lt gondolatja,
Hogy' s�rt a kereszten, k�t kez�t hogy' t�rte,
Ami�rt a vad cseh k�t fi�t meg�lte.
Fogad�sa jut most esz�be s �gy sohajt:
"Oh mik�p v�hatn�k holnap �n avval bajt?
Hol vagyon paizsom, p�nc�lom, fegyverem?
Fog-e a cseh bajnok szembesz�llni velem?
16
"Oh! bizony mit sem hajt a cseh bajnok �nr�m,
Kinevet, kig�nyol �s f�lv�llr�l n�z r�m,
Vagy tal�n hozz� m�g k�zel sem bocs�tnak,
»F�lre innen, rongyos!« mondj�k, ha
megl�tnak."
S nagyon elbus�t� Mikl�st e gondolat,
Lassan ment az utc�n, sohajtott nagyokat,
Meg-meg�llt, szem�t a f�ld fel� meresztve,
Mintha l�ba el�tt valamit keresne.
17
Egyszer f�ltekinte, k�pe is felv�dult,
Azt gondoln�k, hogy fut, �gy men�snek indult,
Ment, ment egyenesen a temet�kertbe,
Hol im�nt a s�r� gy�szos asszonyt lelte.
K�nny� eltal�lni, mi lehetett c�lja:
Volt a k�t fi�nak fegyvere, p�nc�lja;
"Felveszem azt," mondta, �s �r�lt el�re:
Jaj! hogy ez az �r�m is elp�rtolt t�le.
18
�ssze-visszaj�rta a temet�kertet,
De nem lelt abban egy el�tkozott lelket:
Hol keresse m�rmost az �zvegynek lakj�t?
Budapest v�ros�t sok ezeren lakj�k.
L�tta, hogy hi�ban minden akaratja,
Er�s fogad�s�t hi�ba fogadta;
K�nny� dibd�b j�t�k maga, esk�v�se,
Pajkos gyermek a sors, csak �gy j�tszik v�le.
19
�s mivelhogy sz�ll�st az �l�k nem adtak,
Elpihent tany�j�n hideg halottaknak;
Nyirkos volt a s�rdomb a harmatt�l, melyet
H�v�s �j s�rt arra �r�k�s�k helyett.
F�ln�zett az �gre, az orsz�gutj�ra;[1]
Keservesen gondolt bujdos� volt�ra;
S mint amely mad�r van elr�ppen� f�lben,
�gy tett a rem�nys�g hervatag sziv�ben.
*
[1] "Orsz�g�tja": tej�t az �gen. A. J.
|
|